Kijevben voltunk - Kaméleon M. Gy. hírei (2007-05-04)

A Kaméleon Musical Gyermekszínpad vezetője és nyolc énekese az ukrajnai kulturális minisztérium egyik munkatársának meghívására
Kijevben, valamint Perejaszlav-Hmszelnicskijben töltött majd egy hetet április végén.
Tamarával, a minisztérium munkatársával Balatonfüreden, a Szív a szívhez fesztiválon találkoztunk, ott látott-hallott minket, innen eredt a meghívás.

A kb. huszonhárom órás utazás után – ami talán fárasztónak tűnik, de ránk az újdonság erejével hatott, és kimondottan élvezetes volt -, nagy várakozással, kíváncsian szálltunk le Kijevben az állomáson.
Természetesen kibontottuk a magyar zászlót, majd meghatottan láttuk, hogy olyan emberek is kijöttek elénk az állomásra, akikkel már korábban találkoztunk Buszkban, Balatonfüreden, és csak azért utaztak Kijevbe, hogy bennünket üdvözöljenek.

Továbbutaztunk Perejaszlav-Hmszelnicskijbe, ahol a szállásunkon a késői óra ellenére megható fogadtatásban részesültünk: népviseletbe öltözött ukrán diáklány díszes hímzésbe csomagolt ukrán kenyérrel, verses köszöntővel üdvözölt minket.
Egy nemrég felújított nevelőintézetben kaptunk szállást. Az intézet igazgatója és az ott élő fiatalok nagy szeretettel vettek körül minket. Igyekeztek minden nemzeti ételüket megkóstoltatni velünk, de ha nem ízlett volna, mindig volt az asztalon fehér és barna kenyér, vaj, zöldségek, gyümölcsök, amit minden nemzet gyomra befogad.

Az elkövetkező napok, azt hiszem, örökre bevésődnek a Kaméleonosok szívébe, eszébe, emlékezetébe.
Fogadott minket az 1100 éves város polgármestere, az iskolák vezetői, egy-egy múzeum vezetősége, és mindenhová kísért minket meghívónk is.
Jó volt végigvonulni a városon a magyar zászlót és a Tiszalúc-zászlót kezünkben tartva, jó volt látni a riporterek érdeklődését, ami természetesen nem csak nekünk, hanem Magyarországnak, Tiszalúcnak, a Garabonciásnak és az Arany János Általános Iskolának egyaránt szólt.
Ajándékokat is vittünk: a tiszalúci kenyérgyárban sült kétkilós kenyereket, tokaji bort jegyző urunk jóvoltából, téliszalámit, gyulai-kolbászt a polgármesterünktől, DVD-ket, ajándéktárgyakat a Garabonciástól, valamint Kaméleon CD-ket, prospektusokat Tiszalúcról valamint Észak-Magyarország nevezetességeiről.
Sajtófogadásokon vettünk részt, rengeteget énekeltünk, barátkoztunk, egy-egy alkalomra „elcseréltük” népviseleteinket az ukrán gyerekekkel, lábbal gázoltunk a Dnyeper folyóban, énekeltünk frissen házasodott fiatal párnak, saslikot ettünk, ismerkedési esten vettünk részt, ősrégi szerzetesrendben áldást kaptunk, végiglátogattunk öt-hat múzeumot, II. világháborús emlékhelyen jártunk.
Végignézhettük Kijev jellegzetes épületeit, történelmi nevezetességeit, láttunk Lenin-szobrot, láttuk a tüntetőket is.

A fesztivál fő rendezvényére egy múzeumfaluban került sor, hasonló körülmények között, mint a mi Garabonciás rendezvényeink Nyíregyházán, és körülbelül hétszáz gyerek mutatkozott be.

Itt volt először egy húszperces nemzeti blokkunk, később musical-válogatást adtak elő, kb. negyvenöt percben.
A sikert a nagy taps, majd a rengeteg ölelés, gratuláció, autogram-kérők hada tette nyilvánvalóvá.

Az utolsó estén Alekszander Szarimszakov, egy nevcs ukrán zeneszerző hívott meg minket búcsúestre.

Azután, sajnos, haza kellett jönnünk, de emlékeinket magunkkal hoztuk.
Képekben is, amit mi sűrűn nézegetünk azóta is.