Komplexitás és kímélet a tehetségek ellátásában

A 13. asztal beszélgetésének összefoglalása
Készítette: Gyarmathy Éva

A tehetség összetett, átható erő, ezért a tehetségesek ellá-tásában általánosan szükséges a komplex és kíméletes meg¬kö-zelítés.

Ez a szemlélet már a tehetség azonosításában is meg kell je-len¬jen. Nem egyszerűen a tehetséget kell azonosítani, hanem a tel¬jes embert, erősségeivel és gyenge pontjaival. Az azono¬sí¬tás nem egyszeri, hanem folyamatos nyomonkövetés. Nemcsak az egyén képességei, hanem a személyisége is hat és változik, ezért ezt is figyelembevevő eljárásokra van szükség.

A tehetség azonosítása, szűrése felemás eljárás. A tehetsé-ge¬sek kiválasztása implicit módon a tehetségtelenek azonosítását is jelen¬ti, ha a folyamatot nem elég körültekintéssel építik fel és kommunikálják.

Azok számára is rend¬¬kívül negatív hatású lehet a "tehetségte¬lenek" kategóriá¬jᬬba kerülni, akik később sem mutatnának kiemelkedő képessége¬ket és teljesítményeket, de sok tehetség is sérülhet, aki az eljárás folyamán nem kerül azonosításra. Ugyanis vizsgálati módszereink, különösen a tesztek, és azok használata közel sem teljesen megbízhatók. Így megeshet, hogy a legjobb szándék és tudás mellett is kimaradnak tehetségesek.

A tehetség korai azonosítása rendkívűli előnyökkel jár, mert a korai fejlesztés hatása lényegesen nagyobb minden későbbi be¬avatkozásnál. A korai azonosításra igény is van, mind a szü¬lők, mind a pedagógusok részéről, de az azonosításnak sok a ve¬¬¬¬¬¬szélye is. A gyermek esetleges túlhajtása, gyermekkorának sérülését jelentheti. A gyorsabb fejlődés, még nem jelent te¬het¬¬séget. A később be nem igazolódott remények életreszóló sé¬rü¬lést okozhatnak.

A tehetséges kisgyermekek ellátában a legkíméletesebb eljárás a megfigyeléssel történő azonosítás. A gyermekeknek széles-körben biztosított, a tehetség megmutatkozására alkalmas, kü¬lön¬böző intézményi hátterű programok adhatnak elég lehetőséget a tehetségek korai megjelenésére.

A korai ellátásban a családnak is nagy szerepe van. A szülők, inkább túldiagnosztizálásra hajlanak, gyermeküket tehet¬sé¬gesnek tartják sok esetben akkor is, amikor erről szó sincs. A túldiagnosztizálás azonban igen jó alapot ad a programokba ke¬rülésre, és onnan a gyermek képességeinek megfelelőbb, maga¬sabb szintű, vagy adott esetben kevésbé megterhelő programokba irányításra.

A pedagógusok szerepe is lényeges a tehetségek ellátában már az azonosításban is. Egyelőre a pedagógusok elsősorban a sza¬bályos iskolai tehetségeket azonosítják, de már az is elő¬relépés, ha ezeket a tanulókat jelzik, és tudják, hogyan támogassák előrehaladásukat.

A legtöbb tehetség azonban főként másságával hívja fel a fi-gyelmet önmagára. Ha másságát zavaró devianciaként cimkézik, akkor ennek fog megfelelni, és inkább probléma, mint kiemel-kedő lehetőség lesz belőle. Nem mindegy ezért, mit feltéte-leznek róla a szakemberek.

A tehetségek ellátására képzett szakembereknek feladata, hogy a pedagógusok szemléletét már az azonosítás szintjén is alakítsák, a tehetségek azonosí¬tá¬sá¬ra irányuló nyomást a tehetséges egyén egészének megismerése felé fordítsa.

A tehetség másságának megértése a tehetséges gyermekek képességeinek megmutatkozása által lehetséges. Ezért a szakembereknek olyan programokat kell kialakítani, és az iskolai tanításba beépíthető tehetségfejlesztő anyagokat közreadni, amelyek a tehetség teljesítményekbe fordulását lehetővé teszik.

A tehetséggondozásban használt módszerek, mint például a projektek, minden gyermek számára megfelelő fejlesztést jelentenek. Segítik, hogy a tehetséget területével együtt azonosítsa. A tehetség valamely területhez kapcsolódik, ott azonosítható a legbiztosabban. Ezért az ilyen programok a tehetség korai azonosításának ezt a problémáját is megoldják anélkül, hogy hosszadalmas és bizonytalan vizsgálati eljárást kelljen lefolytatni.

A tehetséggondozó szakemberek feladata, hogy tudatosítsák a pedagógusokkal, hogy mire érdemes figyelni a tehetséges gyermekek megtalálása érdekében.

A pedagógusoknak is kulcsszerepe van a gyermekek fejlődésében, és ez nagy teret ad a tehetségek felismerésére és fej¬lesz¬té¬sé¬re. Ezt a feladatot megfelelő szemlélet és módszertár birto¬ká¬ban tudják megoldani. A tehetséggondozó szakemberek a szemlé¬letformálás mellett módszertani segítséget is kell adni a pedagógusoknak. Ez konkrét feladatbankokban is meg kell hogy való¬suljon. Ezért lé¬nyeges ezeknek a mindenki által használ¬ható gyűjteményeknek a létrehozása akár iskolai, akár területi szakszolgálati vagy országos szinten is.

Ha könnyen elérhető, sokszínű tehetséggondozó anyagtár áll rendelkezésre, a pedagógusok szívesen használják.

Egyelőre azonban az oktatási rendszer nem gyermekre szabott. Az iskolai tanítás inaktivitásban tartja a diákokat. A kevés megmutatkozási lehetőség miatt a pedagógus kevésbé ismeri diákjait, így a képességeik sokféleségét sem látja. A tehet-ségek azonosítása emiatt igen reménytelen az iskolai tanítás során.

Azáltal, hogy a gyermekeknek nincs lehetőségük megmutatkozni a tanórákon, az esélyegyenlőség sérül. A módszertani változ-tatás, a diákoknak a tanítás során történő aktívvá tétele nemcsak a tehetségesek számára lényeges változtatás, hanem minden gyermek számára nagyobb fejlődési lehetőség.

A pedagógusok felé rengeteg az elvárás. Foglalkozbia kell a gyenge képességűekkel, a részképesség zavarokkal és még a tehetséggel is. A tehetségeseknek megfelelő sokféle képességnek utat engedő tanítás azonban minden gyermek számára megfelel. Ezért a lemaradók is ellátásban részesülnek egy ilyen sokszintű tanítás által.

A pedagógusoknak nem egyszerűen képzésre, vagy még több kép-zés¬re van szükségük, hanem az eddigiektől teljesen eltérő képzést kell biztosítani.

A szemléletformálás és a helyes gyakorlat bemutatása nemcsak a pedagógusoknál, hanem a családnál is meg kell jelenjen.

A szülővel a tehetséges egyén fejlődésének minden fázisában foglalkozni kell, bár nyilván az életkor előrehaladtával csökkenően.

A család azonban rendkívül ingoványos terep. Veszélyes levenni a szülőkről a felelősséget. Maradjon meg a családnak a gyer¬mekért viselt felelősség, de a propaganda, tájékoztatás és az együttműködés segítse a tehetséggondozásban őket.

Az ismeretekre épülő együttműködő munka biztosíthatja, hogy a tehetséges egyén megküzdjön azzal a lelki teherrel, hogy kilóg a sorból. Kevéssé tudatosult még, hogy a pozitív diszkri¬miná¬ció is lelki teher. Pedig a tehetségnek talán éppen ez a legnehezebben megoldható problémája.

A tehetség útjának egyengetése során figyelembe kell venni belső lelki igényeit. A váltásoknál az információk tovább-adása segít, hogy zökkenőmentes legyen az átlépés az intézményekbe, az óvodából az iskolába, majd a középfokú oktatásba.

A megfelelő intézményi ellátás megtalálása során, ha a gyermeknek igénye, érdemes igyekezni az eredeti közösségben maradást megoldani, és más, kiegészítő programokat keresni magasabb szintű fejlesztéséhez.

A tehetségesek ellátása tehát komplex feladat, ahol nincs egyetlen egy jó megoldás. Összetett gondozási háló, a tehetségest körülvevők együttműködése ad biztonságot mind a tehetséges, mind a körülötte lévők számára. A kíméletes, többszempontot, és többek szempontját figyelembevevő megol-dások kívánatosak.

Érje meg mindenkinek a tehetségesek gondozása.

Érje meg a tehetségnek a többlet munka, legyen megbecsülése teljesítményeinek.

Érje meg a családnak, lehessenek büszkék kiváló gyermekükre a szülők, kapják meg az elismerést többlet munkájukért.

Érje meg a pedagógusoknak, ismerje meg a világ, kik állnak egy-egy kiváló egyéniség hátterében. Minthogy azonban ez csak évek múltával elérhető, érje meg a többlet munka a tanárnak, kapjon anyagi elismerést.

Így megéri majd mindannyiunknak, mert egyre több tehetség áll rendelkezésre többlet teljesítményeivel.