Tízéves a Tiszaszentmártoni Garabonciás Citerazenekar

Forrás: www.hangado.info

Teljes cikk megtekinthető itt!

Bizonyára sokáig kedves emlék marad mindazok számára, akik részt vettek a Tiszaszentmártoni Garabonciás Citerazenekar jubileumi ünnepségén. A helybeli Balassi Bálint Általános Iskola aulájában emlékeztek a sok szép sikert megért együttes alakulásának tizedik évfordulójára.

A község képviselőtestülete nevében Boros Gyula alpolgármester köszöntötte az ünnepelteket. Kronológiai rendben idézte eddig elért sikereiket: az országos minősítéseken a Bronz fokozattól – évről-évre fejlődve – az Arany Páva díjig; valamint a Vass Lajos Népzenei Versenyek során szerzett rangos elismeréseiket, melyek során a Kárpát-medencei döntőig jutva több Arany-oklevél, Dicsérő Elismerés és Nívódíj volt a jutalmuk. Mindezekkel megismertették viszonylag kis lélekszámú településüket az ország különböző távolabbi vidékein élőkkel, megbecsülést szerezve a kiemelkedő rendezvényeken elért eredményeikkel. Hagyományőrző tevékenységüket elismerve az önkormányzat ajándékcsomagjait és 150.000 forintról szóló jutalom-utalványt nyújtott át az ünnepelteknek.

Meleg szavakkal köszöntötte az együttest a Garabonciás Művészeti Iskola fenntartója, Mészáros Béla. Hangsúlyozta: megbízhatóan dolgoznak, s ennek megvannak az eredményei is. Megelégedését ajándékokkal is kifejezésre juttatta.

A műsorvezető Gozman Józsefet, a Megyei Pedagógiai, Közművelődési és Képzési Intézet (MPKKI) népzenéért felelős munkatársát és – váratlanul – e sorok íróját is felkérte köszöntésre. Erdős Jenő rámutatott: az idősebb generáció citerajátékára már nem tart igényt a falu. Ott van helyette a gépzene. Most a fiatalok vállalják – mind többen –a hagyományok e kategóriájának életben tartását, ápolását. Alapfokú zenei intézményeinkben mind szélesebb körben válik népszerűvé a népzene. Nagy segítséget nyújt ebben a Nyíregyházi Főiskola ének-zene tanszéke, ahol 1991 óta – egyedül az országban – népzeneszakos tanárképzés is folyik. Itt végzett a jubiláló együttes vezetője, Pokol Miklós is, s már megyénk további öt településén beindította a citeraoktatást. (Záhonyban, Tiszabezdéden, Komorón, Tuzséron és Nagykállóban). Ezt a példát több népzeneszakos tanártársa is követi. Ennek köszönhető, hogy 2004 óta az ifjúsági korosztály számára külön kell szervezni a hagyományos megyei népzenei találkozót.

Gozman József az MPKKI igazgatója Dicsérő Oklevelének átadásával köszöntötte az ünnepelteket, további sikereket kívánva.

Pokol Miklós, a jubiláló együttes vezetője köszönetét fejezte ki hagyományőrző tevékenységük megbecsüléséért. Majd Szabóné Daróczi Éva műsorközlő – aki példás felkészültséggel konferálta az ünnepi programot – a támogatók névszerinti felsorolásával mondott köszönetet mindazoknak, akik az együttes működését és az ünnepi est színvonalas megrendezését elősegítették.

Az ünnepi koncertet a Garabonciás Citerazenekar három különböző dialektus-terület dallamival indította: Soproni lassú, Amerre én járok (szatmári) és Én vagyok az, aki nem jó c. népdal (egyéni, sajátos feldolgozásban).

Vendég együttesként - az ugyancsak Pokol Miklós vezette – Tuzséri Rajcsúr Citerazenekar egy dunántúli népdalcsokorral: Álom esett a szememre… köszöntötte a jubilálókat. A Komorói Pengetős Citeraduó is egy dunántúli csokorral csatlakozott a köszöntőkhöz: Hej, Dunáról fúj a szél… Míg a komorói Kepics Nikolett Küküllő-menti népdalokkal lopta be magát – ízes előadásával – a hallgatók szívébe. Majd ismét a Garabonciás együttes következett: kalotaszegi, szatmári kuruc dallamokkal és egy székelyföldi forgatóssal.

Szünet után ismét a Garabonciás együttest hallhattuk. Egy moldvai, egy magyarbődi és egy szatmári csokorral szórakoztatták a hallgatóságot. Bár e két utóbbit szintetizátor kíséretével mutatták be, a műsorvezető – nagyon helyesen – megjegyezte, hogy zsűri előtt szintetizátor nélkül értek el rangos minősítést e csokrokkal.

Kedves színfoltként a komorói és a tiszaszentmártoni gyerekekből álló Kis Garabonciás Citerazenekar Rába-közi dallamokkal mutatkozott be. Majd a tiszabezdédiek nevében Kerepesi Vivien szatmári népdalcsokorral kedveskedett. Ezután a Galambosné Kiss Erzsébet tuzséri tanárnő vezette Pacsirták Népdalkör Tolna megyei népdalcsokorral, Vantyuch Fruzsina pedig palóc dalokkal köszöntötte az ünnepelteket.

Végül a Garabonciás együttes zárta az ünnepség műsorát: Peregnyica címmel egy román kólót hallhattunk, majd Galga-menti népdalokkal és szatmári pásztordalokkal szórakoztatták a háromórás műsorban mindvégig kitartó, hálás közönséget.

Az ünnepség tartalmilag gazdag programja és minősége például szolgál: milyen eredményt lehet elérni egy rendszeres munkával, céltudatosan vezetett együttessel. Már az is egy fegyelmezett, összetartó közösséget minősít, hogy öt fiú alapítótag, bár különböző városokban tanulnak, dolgoznak, péntek esténként ott vannak a próbákon… Koruknál fogva – tizenévesek – ifjúsági együttesként már kiérdemelték az ARANY PÁVA DÍJ-at. Pokol Miklós ügybuzgalma több településen is elhintette a népzenei hagyományápolás csíráit. Nem érdemtelenül támogatják -az önkormányzaton kívül – helyi vállalkozók is az együttest, hogy távoli fellépésekre is eljuthassanak, s szép eredményeikkel megbecsülést szerezzenek településüknek is.

Az ünnepi program zárásaként gazdagon terített „svédasztal” fogadta az iskola tornatermében a fellépőket és a meghívott vendégeket. Bizonyosan ez a gesztus is érzékelteti: méltányolják értékes hagyományőrző tevékenységüket, s ezzel is hozzájárulnak közösségük további erősödéséhez, fennmaradásához.

(Erdős Jenő)