Tanáraink

A Garabonciás Művészeti Iskola alapítása számomra egy gyerekkori álom megvalósulása volt. Elhívás és küldetés is egyben.
Sokat változott azóta a világ, és egyik legfontosabb feladatomnak tartom a változásra való képesség erősítését magamban is, és velem együtt kollégáimban is. Hiszem, hogy pedagógusként minden korban tudnunk kell felkelteni gyermekeinkben az érdeklődést az iránt, amit mi átadni szeretnénk nekik.

A zeneoktatás területén a Yamaha Academy of Music intézmény elhivatott oktatóitól tanult módszerek, eljárások oly módon változtatták meg pedgógiai látásmódomat, gyakorlatomat, hogy azt alapul véve, azt kiegészítve igyekszem kamatoztatni a Garabonciás Művészeti Iskolában is.
Természetesen megtartva és elfogadva az állami oktatási rendszer elvárásait, mégis megőrizve sokat az amatőr (a szó jó értelmében használva) művészeti oktatás szabad szelleméből.

22 év alatt rengeteg fiatal megfordult a kezeim alatt, akikhez mindig pozitívan, segítőkészen álltam.
Soha nem válogattam és nem tettem különbséget a gyerekek között! Hiszem, hogy mindenkihez meg lehet találni azt az utat, amellyel kihozom belőle az ő tudás szintjén a legtöbbet! Akik hozzám járnak, azért jöttek, mert szeretnek táncolni, vagyis egy olyan közös pont, mely közös célt, majd közös eredményeket, közösséget teremthet.
Célom egy olyan nagy család kialakítása, melynek alapja a mozgás, a tánc szeretete.
Ez egy hosszú folyamat, melyben mindenki közösen tanul fegyelmet, alázatot, csapatmunkát.
Nekem nagyapám azt tanította: Mindenért meg kell dolgozni kislányom és csak akkor jutsz egyről a kettőre, ha alázatos vagy és szereted, amit csinálsz!
Én ebben a szellemben próbálom tanítani a diákjaim és kihozni belőlük a maximumot.

Sikernek érzem, ha a növendékek szívesen járnak citerázni, népdalt énekelni, örömmel telve mennek el a zeneórákról. Fontosnak tartom, hogy mindegyik diák fejlődését adottságainak figyelembe vételével segítsem.

Az egyéni citera és népi ének órákon kiváló lehetőség nyílik erre. A közös zenélés pozitív élménye hamar bátorságot ad a gyerekeknek, hogy másoknak is muzsikáljanak.

Büszkeséggel tölt el, amikor a növendékek otthon családtagjaikat önállóan köszöntik népdallal. Jó érzés, hogy a rendszeres gyakorlás révén nívós népzenei versenyeken is kiváló eredményeket tudnak elérni.

Néptáncpedagógusként és a Nyíregyházi Igrice Néptáncegyüttes művészeti vezetőjeként fő hitvallásom és elsődleges célom a magyar népi kultúra életben tartása, továbbadása, népszerűsítése és megismertetése a mai generációkkal.
Ebben a magyar néptánc, a magyar népzene, a népszokások, a népi játékok színes repertoárja szolgál segítségül.
A tehetséggondozás, néptánc tanítás-tanulás mellett, olyan egyedülálló közösségek teremtése, melyek életreszóló élményekkel gazdagítják művelőit.

• speciális igényű tanulók befogadása, együttnevelése az átlagossal
• a tehetség azonosítása, fejlesztése , gondozása.

"Amikor táncolsz, nem az a célod, hogy egy bizonyos pontra megérkezz a táncparketten, hanem hogy minden lépést élvezz, míg odaérsz."

Wayne Dyer

"Isten azért teremtette a zenét, hogy szavak nélkül tudjunk imádkozni."

Egy remek tanárral eltöltött egyetlen nap többet ér, mint ezerévnyi szorgalmas tanulás.
A jó tanár sikerességének a titka az, ha azt tudja mondani a tanítványainak: Na, mostantól úgy dolgozzatok, mintha nem is lennék!
Fontos feladatunk elérni a tanulóknál, hogy szenvedélyesen hajszolják a tudást, és ne a tudás hajszolja őket.
A valódi tudás félreismerhetetlen jele pedig nem más, mint a tanítás képessége. 

A zene szeretete meghatározó része az életemnek. A hobbym és hivatásom is egyben. Ezt az élményt szeretném megtanítani, átadni a gyerekeknek, amelyet én is nap mint nap megélek. A zenetanulás motivál, ösztönöz bennünket, hogy jobb emberek legyünk és figyeljünk egymásra. Nem a versengés az elsődleges, hanem a zenei élmény megélése.

A tánc felemel, erőt ad, gyógyít, és közel visz a szívekhez.

Több, mint tíz éves tapasztalattal rendelkezem a gyerekek vizuális nevelése terén elsőtől tizenkettedik évfolyamig. A grafika és festészet tanszakon képességet fejlesztek.

Ahányan vagyunk, annyi félék és pont ez a szép a dologban. Nem híres művészek járnak az órákra, hanem olyan gyerekek, akik lelkesek, szeretnek, akarnak fejlődni. Megtanulunk önállóan, csapatban is alkotni, tolerálni a másikat, kommunikálni, kitartani, látni, a kudarcokat nem tragédiaként, hanem tanulságként, útkeresésként felfogni.

A tanszak az összes tudományterülettel kapcsolatban van, így segíti a gyerekek komplex gondolkodását..

Célom a népi kultúra megőrzése, megszerettetése és továbbadása a tanítványok számára.
Az nyíregyházi Igrice Néptáncegyüttes művészeti vezetőjeként a néptánc nagyon fontos szerepet tölt be mindennapjaimban mondhatni az életem részévé vált.
A felnőttek mellett a gyerekek oktatására is hatalmas hangsúlyt fektetünk hogy ők is okulhassanak és tovább vihessék ezt az egyedülállóan színes és izgalmas kultúrát.
Hiszen "A hagyomány nem a hamu őrzése, hanem a láng továbbadása."

Tanítóként dolgozom a tuzséri általános iskolában. Kicsi gyerekekkel foglalkozni hatalmas felelősség.
Hiszem, hogy mi pedagógusok példát és utat mutatunk. Fontos, hogy milyen nyomot hagyunk magunk után.
A felszabadult, játékos foglalkozások boldog emlékekként élnek tovább a gyerekekben. Így szinte bármilyen tudást könnyebb elsajátítani. Úgy alakult, hogy eddig mindig magyar- és készségtantárgyakat tanítottam. Itt is igyekszem változatos, érdekes és figyelemfelkeltő feladatokat vinni az óráimra.
Fontosnak tartom a hagyományokat, azok megőrzését. A zene, éneklés, tánc jókedvre deríti a gyerekeket. Kinyílnak, felszabadultak lesznek. Örömet szerez számomra nézni a csillogó szemeket, látni a fejlődésüket. Jó érzéssel tölt el a tudat, hogy ennek részese lehetek..

28 éve tanítok alsós gyerekeket Tuzséron. Az évek során úgy alakult, hogy legtöbbször a magyar tantárgyak tanítása volt a feladatom. Nagyon szeretem az irodalmat, az olvasást és arra törekszem, hogy tanítványaim is felfedezzék a bennük rejlő örömöket. Számtalan tanítványomat készítettem fel szavaló-, mesemondó versenyekre, ahol szép sikereket értek el. Kedvenc foglalkozásaink tanulóimmal, amikor eljátszanak egy jelenetet, belebújnak valaki más bőrébe, vagy különböző szituációkat elevenítenek meg. Öröm látni mennyire felszabadultak, kreatívak, jókedvűek ezeken az alkalmakon, az, hogy ehhez én is hozzájárulok csak hab a tortán. Legszebb hivatás a miénk!