Scherzo - Amatőr Zenés Színpadok Találkozója

Pápa

Az elmúlt években több darabunkhoz kaptunk segítséget Miklós Tibortól (író, fordító, rendező, színházi vezető), akit ma már is barátunkként tisztelhetünk.
Miklós Tibor 2010-ben írta az Orpheusz c. musicalt, Jean Anouilh Eurüdiké című drámája nyomán, a zenéjét Kemény Gábor szerezte. A darabban elhangzik a Fekete Orpheus c. dal is, melynek szerzői Louis Bonfá és Francois Llenas.
Abban a megtiszteltetésben részesültünk, hogy ezt a darabot az országban először mi állíthattuk színpadra.
Sajnos, nagyon kevés időnk volt a pápai Scherzo fesztiválig, hiszen a próbákat csak decemberben tudtuk elkezdeni – akkor született meg a remény, hogy lesz anyagi fedezete a fesztiválon való részvételünknek -, ezért úgy érzem, hogy a rendelkezésre álló időben nem tudtuk kihozni a darabból azt, ami kihozható lett volna.
Nem a bizonyítványom magyarázom, amikor elmondom, hogy a kevés próbaalkalmak is világítás és hangosítás nélkül, mondhatni fűtetlen művelődési házban történtek. Világosítási tervünk csak elviekben létezett, kipróbálni nem tudtuk, ennek megfelelően az előadás alatt Pápán természetesen nem jöttek elő azok a hatások, amelyek terveinkben szerepeltek.

A szereplő gyerekek közül hárman az ország három feléből érkeztek az előadásra, biztosan nem voltak túl pihentek sem, ennek ellenére csodálatosan tették a dolgukat.
Sok-sok probléma nehezítette az előadás létrejöttét, aminek a csúcsa talán az volt, hogy az odaúton a sofőr Pápa helyett Kaposvárra vitt el minket.

A látszólagos sikertelenség ellenére mégsem látom elvesztegetett időnek a darabbal töltött pár hónapot:
•    a történet feldolgozása alatti elemző beszélgetések tágították tanítványaink látókörét,
•    olyan darabot ismertek meg, amelyet – valljuk be – maguktól talán soha nem olvastak volna el,
•    Csodálatos dalokkal ismerkedhettünk meg, amelyek elsajátításában segítségünkre volt Kemény Gábor zeneszerző és Nagy Anikó énekművész is, akiknek önzetlen támogatása szinte mesébe illő, ritkán találkozunk anyagias szemléletű világunkban ilyen „ember” emberekkel.
•    a próbafolyamat visszahozott sorainkba négy olyan fiatalt is, akik már nem foglalkoznak folyamatosan a színjátszással,
•    a közösségi erő megfigyelhetően működött!,
•    az utazás, a Pápán töltött napok emlékezetesek és feledhetetlenek maradnak számunkra, hiszen több olyan ismerős arcot fedeztünk fel, akikkel sok évvel ezelőtt munkakapcsolatban voltunk, versenyeztünk együtt, de a távolság és az egyre merülő anyagi források miatt nem tudunk találkozni, versenyeken sem. (Wöller Adél magánének tanár Veszprémből, valamint kedves tanítványai, akiket kicsi gyerekkoruktól ismerünk.)
Még a „sikertelenség” témakörbe tartozik az is, hogy mivel az előadáson ott kellett lennem a hangtechnikus mellett (12 porttal dolgoztunk), nem tudtam képeket készíteni. A kolléganő, aki föl akarta venni az előadást, későn vette észre, hogy nincs töltött akkumulátora.  Végeredmény: az előadásról egy darab képünk, felvételünk sincs.
Talán ez ösztönzött arra, hogy legalább a dalok legyenek megörökítve. A szerencse is a segítségünkre sietett: egy színház kért fel minket, hogy egy gyerekdarabjának dalait énekeljük fel studióban. Ezért nem pénzt, hanem feléneklési lehetőséget kértünk és kaptunk, és már a kezünkben is vannak az első hangfelvételek, egyedüli emlékként az előadásról.
Eddig titkolt vágyam, hogy a darabot  itthon is bemutassuk, ha elkészül végre Tiszalúcon az új iskolánk, és a művelődési házban ismét rendezhetünk bemutatókat.
Addig is gyönyörködjük a dalokban, melyeket Görcsös Anikó, Ozsváth Petra, Bácsalmási Gréta, Mizser Anett,  Zalán Martin, Görcsös Szabolcs és Turóczi Csaba énekeltek fel.